-
A termelés hatékonyságának növekedése árufelesleget eredményezett, ezeket a felesleges árucikkeket cserére használták fel, amik először véletlenszerűek és ritkák voltak, viszont később egyre kiszámíthatóbbá váltak. Megjelentek az állandó cserehelyszínek: a piacok. A pénz először árupénz formájában jelent meg (pl: só, szarvasmarha). Azért ezek az árucikkek lettek a csereeszközök, mert könnyen továbbcserélhetőek voltak, valamint már önmagukban is értékesek voltak (belső értékkel rendelkeztek). -
A sokféle árupénz közül a nemesfémek (arany és/vagy ezüst) váltak általánosan elfogadottá. A fémpénz használatáról az első írásos emlékek Mezopotámiából, i.e. 3000 körülről származnak. Az ékírások szerint a fizetéseket akkor már meghatározott súlyú ezüsttel, sékellel bonyolították le. A nemzetközi kereskedelem és a kényelem érdekében a nemesfémek érme formát öltöttek. Az első ismert érmék Kis-Ázsiában, Lüdiában jelentek meg i.e. 640–630 körül, arany-ezüst ötvözetként, amit elektronnak neveztek. -
A középkorban a kereskedők a készpénz helyett letéti jegyeket használtak a rablótámadások miatt. Az ipari forradalom idején a nemesfémek hiánya miatt megjelent a váltó: a kereskedő fizetési ígéretet adott az áruért, amit később aranyban törlesztett. A váltó a bizalmon alapult, és ideiglenesen helyettesítette a pénzt. A bankjegy azért vált népszerűbbé, mert biztonságosabb, megbízhatóbb és könnyebben használható volt. -
A váltó és a bankjegy kezdetben aranyfedezetű "igéretekként" működtek: kibocsátójuk vállalta, hogy az értéket aranyban visszafizeti. Idővel azonban a bankok több bankjegyet bocsátottak ki, mint amennyi arannyal rendelkeztek, így megszületett a belső érték nélküli pénz, amely csak a társadalmi bizalmon és törvényi szabályozáson alapult. A pénzkibocsátás jogát egyetlen államilag kijelölt intézmény, a központi bank kapta meg, amely kizárólagos joggal bocsátott ki törvényes fizetőeszközt. -
A modern pénz belső érték nélküli, nincs aranyfedezete. Értékét az adott gazdaság által előállított áruk és szolgáltatások adják. A pénz jellemzően hitelteremtés, hitelnyújtás útján keletkezik, ezért hitelpénznek is nevezzük. Működésének alapja a társadalmi bizalom és a törvényi szabályozás. Magyarországon a jegybank, a Magyar Nemzeti Bank bocsátja ki a forintot, de a pénzforgalom nagy része ma már bankszámlák között zajlik, nem készpénzben.