-
A realizmus kiemelkedő képviselője, szerinte a nemzetközi politikában két ellentétes nézőpont létezik, de ezek kiegészítik egymást, s valamelyik mindig felülkerekedik.
-
A realizmus kiemelkedő képviselője, komoly figyelmet szentelt a nemzetközi rendszerek működésének és az Amerikai Egyesült Államok nagyhatalmi politikájának.
-
Kellogg-Briand paktum: multilaterális egyezmény; a háború elkerülése érdekében
(University of Wales, Wilson tanszék; Chatham House; Council of Foreign Relations; USA és UK nagy egyetemeinek vezető szerepe a 20-as években) -
W. Wilson nevéhez köthető. Az általa létrehozott 14 pont az iskola alapja, ami arról szólt, hogy hogyan kellene rendezni a visszonyokat az 1. VH után
-
A második nagy vita során a behavioristák egyik legkiemelkedőbb képviselője és az iskola kutatója.
-
A tudományterületet már a kezdetekkor angolszász dominancia jellemzi. Az Egyesült Államokban és az Egyesült-Királyságban kutatták a nemzetközi politikai viszonyokat állami megrendelésre. Jelentős megbízatások voltak például a Chatham House királyi kutatóintézet által kiadottak.
-
A nemzetközi kapcsolatok és a nemzetközi politikai viszonyok tudományterületének egyik legismertebb kutatója. Nevéhez fűződik a neorealista (strukturális realista) iskola létrehozása.
-
A második nagy vita során a tradícionalisták egyik legkiemelkedőbb képviselője és az iskola kutatója.
-
Az első nagy vita ontológiai vita volt az 1930-as és 1940-es években, a liberalizmus és a realizmus között, s utóbbi győzelmével zárult.
-
A liberalizmus kritikáját fogalmazta meg.
-
A második világháború után nagy váltás következett be. A kutatók rájöttek, hogy újra kell szervezni eddigi tudásukat, mert egy szerkezetváltás ment végbe. Új kutatási kérdéseik a motivációk megértésére fúkuszáltak.
Morgenthau: újra kell alapozni a rendszert, de nem morális alapon. A realitások talaján kell mozogni: a nemzeti érdek és a biztonság szem előtt tartásával (ez az 1. hullám kritikája). -
Hans J. Morgenthau 1948-ban kiadta "Politics among Nations" c. művét, amellyel új alapokra helyezte a nemzetközi politikaelmélet tudományát. A tudományág sajátossága, hogy kétszer született meg. Mongenthau elvetette a modern realizmus alapkérdését: "hogyan érhetjük el, hogy ne legyen többé háború?", és új kérdésfeltevéssel jelölte ki a tudományos viták új irányát: "mi az oka annak, hogy léteznek háborúk?" Az új irányzat neve: politikai realizmus (később modern realizmus) lett.
-
A vita módszertani vita volt, melynek központi kérdése: "hogyan vizsgálom a nemzetközi politikát?". A résztvevők: a tradicionalisták és a behavioristák voltak.
-
A realista iskolából nőtt ki az 1950-60-as években.
Képviselői: Hedley Bull, Arnold Wolfers és Kenneth Waltz ('70-es évek) -
A neoliberalizmus születését leginkább Robert O. Keohane "After Hegemony" c. könyvéhez kötjük, bár kétségtelen, hogy már az 1950-es években megjelentek azok a művek, melyek a szociológiai liberalizmust készítették elő. John Burton "World Society" c. könyve volt az első, amellyel a neoliberalizmus valóban jegyzett irányzattá vált.
-
A vita az első vitához hasonlóan ismét ontológiai vita volt, a "Mit vizsgálok?" c. kérdés körül konvergált. Résztvevői a neo-irányzatok: a neorealizmus, a neoliberalizmus és az első kritikai irányzat, a neomarxizmus volt.
-
Az 1976-ban Immanuel Wallerstein "The Modern World-System: Capitalist Agriculture and the Origins of the European World-Economy in the Sixteenth Century.1600-1750." című könyvével megszületett az NPE első kritikai irányzata, a marxizmus. Az új irányzat újragondolta a nemzetközi politika mozgatórugóit, és a legfontosabb szervezőelvvé az egyenlőtlenségeket tette.
-
Az egyik legmeghatározóbb munka, amely a nemzetközi politikai viszonyok tudományterületén megjelent. A neorealista iskolához kötődik.
-
Episztemológiai vita az 1980-as években (szokás poszt-pozitivista vitána is nevezni) a racionális (pozitivista) irányzatok és a konstruktivizmus között.
-
John Mearsheimer: The tragedy of great power politics
-
A hidegháború után a liberalizmus megújult. Számos kutató törekedett arra, hogy a realizmus alapvető pontjaihoz közeledve újítsa meg a liberális preferenciákat. A vita kirobbantója Andrew Moravcsik "Preferences and power in the European Community: A liberal intergovernmentalist approach" című írása volt.
-
Ez napjainkban is zajlik, arról, hogy lineáris vagy nem lineáris a nemzetközi kapcsolatok jellege.
-
