-
A Közép-Szolnok megyei Sződemeteren született egy középbirtokos családban. Gyermekkorában sok problémája volt: gyenge fizikum, feketehimlő, tüdőbetegség. Ezen kívül a szülei és testvérei elvesztését is el kellett viselnie.
-
Debrecenben, a híres református kollégiumban tanult. Jogi végzettséget szerzett. A tanulmányainak vége felé kezdett el levelezni Kazinczy Ferenccel és annak pesti baráti körével.
-
Pesten járt joggyakorlaton. Személyesen találkozott Berzsenyi Dániellel és mint Berzsenyi, ő sem igazán tudott beilleszkedni a társaságba.
-
Hazatért a családi birtokra és 1814-ig Álmosdon tartózkodott. 1815-ben Csekére költözött az egyik öccsével. A szellemi központtól távolabb élt, és elszigetelődése ideiglenes, de a neológia oldalán bekapcsolódott a nyelvújítás vitába. Ekkor publikálta első kritikáját.
-
Szemere Pállal együtt dolgozta ki. Kölcsey ezzel állást foglalt a nyelvújítás mellett és előmozdította sikereit.
-
Egyre inkább megszerette és bírálta a Kazinczy-féle kozmopolita szemléletét, ami eltávolította egykori pártfogójától, Szemerétől. Viszont a baráti kapcsolatuk megmaradt.
-
Gondolkodói és művészi pályáján az 1817-es esztendő hoz fordulatot. Kazinczyhoz írt levelében már szembeállítja mestere kozmopolitizmusát saját patriotizmusával.
-
"Töredék a vallásról" a mesterrel való szembefordulás dokumentuma. Kazinczy a protestantizmus történelmi érdemeinek méltatását várta ifjú tanítványától, Kölcsey a katolicizmus javára ítélkezik.
-
- január 22-én tisztázta le Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból című nagy költeményét. https://www.youtube.com/watch?v=w1x0Ic4B__E
-
A reformkori magyar irodalom legfontosabb elméleti, esztétikai alapvetése. Kölcsey a kultúra fejlődésének két lehetséges módját különbözteti meg: a szervesen, önmagából fejlődő, eszményinek vallott görög kultúrát és az imitáción, az átvételen alapuló rómait.
-
Szemere Pál hívására,kritikusként Pestre ment. Kapott egy kettős ígéretet: kiadják a műveit, illetve új folyóiratot indítanak. 1829-től a Szatmár megye al-majd főjegyzője lett.
-
-
Az 1832-36-os országgyűlésen a liberális ellenzék vezére szónokaként vett részt, 1835-ben lemondott a követi státuszáról mivel a megye követutasítása egyre inkább ellenkezett haladó politikai elveivel. Szatmár megyében megtartotta főjegyzői tisztségét és a perbe fogott ellenzékieket ügyvédként segítette haláláig.
